A szépségideál koronként változik, de hogy mit jelent a belső szépség, az örök. David Servan-Schreiber, az egyik leghíresebb francia pszichológus, pszichoterapeuta írása erre ad választ.

Előfordul, hogy egy bizonyos mondat vagy kép, amibe véletlenül belebotlunk, mélyen megérint bennünket. Nemrég Audrey Hepburnről készült fotók láttán éreztem ezt, az idézetek és képek káprázatos fiatal színésznőként és sugárzó idős hölgyként mutatták.

Gyerekkorában a második világháború pusztításától szenvedő Hollandiában Hepburn szinte éhen halt, életét az ENSZ menekültügyi program mentette meg. Élete vége felé, amikor megkérdezték tőle szépsége titkát, azt válaszolta a rá jellemző bájjal:

Hogy szép legyen a szemed, keresd a jót az emberekben. Hogy karcsú legyél, oszd meg ételed az éhezőkkel. Hogy szép legyen a hajad, hagyd, hogy egy gyermek ujjaival naponta egyszer végigfusson benne. Az embereket, még jobban, mint a dolgokat, meg kell újra újítani, újjá kell éleszteni, újra kell kelteni és meg kell váltani. Soha ne dobj ki senkit. A nő szépsége nem arca egy anyajegyén múlik. Az igazi szépség a nő lelkét tükrözi. Ez a gondoskodó szeretet, amit ad, a szenvedély, amit mutat, és a szépség, ami a szépséggel együtt növekszik.

Mi, itt Nyugaton annyira megszállottjai vagyunk a negatív érzelmeknek, hogy még a tudományos kutatás középpontjában kizárólag rájuk fókuszál. Az öt alapvető érzelem – undor, félelem, düh, szomorúság és a boldogság – közül csak az egyik pozitív, és ez elég unalmas. A negatív érzelmek hasznosak. A félelem és a harag megakaszt minket, és figyelmünket az a védekezésre összpontosítjuk. "Tedd magad az első helyre!", mintha ezt kiabálnánk.

Másrészt, ha egy csodált ember nagylelkűségével találkozunk, egy szép kerttel vagy lenyűgöző tájjal, az ellenkező reakciót váltja ki. Az igazi inspiráció is megakaszt minket, kiemel minket sivár szokásos gondolatmenetünkből. De ahelyett, hogy bezárna minket, megnyitja szívünket és elménket egy másfajta létezésmódnak és befogadásnak afelé, amit a világ kínál nekünk, és annak, amit mi tudunk adni.

Az oxitocin, a kötődésért felelős hormon, akkor termelődik, amikor az agy érzelmek hatáásra gyorsabban ver. Ez termelődik szoptatás ideje alatt, és orgazmus közben olyan kapcsolatban, amik szerelmen, nemcsak szexen alapulnak. Akkor is, amikor olyan ember viselkedése, mondata érint meg bennünket, akit tisztelünk. Kétségtelen, ez a szeretethormon emlékeztet bennünket, hogy a mi kötődéseinken keresztül kerülünk kapcsolatba azzal, ami a legjobb bennünk.

http://www.talpigno.hu/2012/10/02/mi-a-belso-szepseg/