Vajon mitől voltak olyan meseszépek a háremhölgyek? Hogyan és mivel szépítkeztek, milyen praktikát használtak, amivel el tudták csábítani és rabul ejteni a szultán szívét.

Ha őszinték akarunk lenni, akkor a palotában élő nőegyletnek igen jó dolga volt. Természetesen, minden éremnek két oldala van, de ha csak a szépítkezésre hagyatkozunk, akkor tejjel mézzel folyó kánaánban volt részük. Elsősorban a fürdőzésre fektettek nagy hangsúlyt, ha tehették órák hosszat áztatták magukat a meleg, habos, illatos vízben. A teljes szépségápolás érdekében a vizes kezelés után masszázs, hajmosás következett, az utolsó lépés pedig a szőrtelenítés volt. Hihetetlen, de ez a művelet általánosnak volt mondható, így a hónalj, a kar, a láb, az arc és a szeméremdomb teljes szőrtelenítése is idetartozott.

A technika nem volt túl bonyolult, úgy, mint napjainkban, ismerték a borotvát, de különböző krémeket is használtak, nem kímélve magukat a fájdalomtól. A cél mindennél fontosabb volt, a szultán szívét el kellett érniük. Végezetül, a szőrtelenítést a manikűr követte, majd az utolsó, de egyben a legfontosabb mozzanat az arc és a szem kikészítése, illetve a szájápolás volt.

Az egzotikus fátylak mögül kitekintő gyönyörű fekete szemek védjeggyé váltak a muszlim világban. A szemek kifestését illetően volt honnan meríteniük a háremhölgyeknek. A régmúltból számos eszköz állt a rendelkezésükre. Már az ókori Kelet országaiban is szokásos volt az árnyékos és kifejező szemek rajzolása, a régi Egyiptomban például antimont vagy galenitet használtak a szemhéj kihúzására. Az arab nyelvben ezt a szert, melyet már Mohamed és tanítványai is használtak, al-kuhl-nak hívták.

Nem is gondolnánk, de a szájhigiéniára gondosan ügyeltek. A fogak tisztításához összezúzott gyöngyház, tojáshéj, és faszén keverékét használták, az ajak illetve a fogíny pedig festés nélkül is állandóan élénkpiros színű volt a bétellevelek rágcsálásától, csakhogy minél csábosabb és szebb mosolyuk legyen.

A szépítkezés után jött a várva várt pillanat: a választás. Némacsendben suhant végig ilyenkor a szultán a felsorakoztatott ágyasok között. Belegondolva, az akkori lányok, hölgyek ugyanazt szerették volna, mint a ma élő modern nők, tetszeni, szépnek és kívánatosnak lenni, hogy az „uralkodójuk” szerelmét és kegyét elnyerjék.

Forrás:http://rtl.hu/rtlklub